Érdemes néha utána nézni, hogy a birodalmi gépezet (értsd Európai Bíróság) milyen döntéseket hoz. Annak ellenére, hogy bürokratáék a koton méretétől az uborka görbületéig mindent leszabályoztak, van az Uniónak olyan része, amely nem csak hülyékből áll.
Az olvasgatás hasznos, hiszen az EB döntések itt, Abszurdisztánban is érvényesek és egy-egy adóhatósági eljárás során jokerként hasznunkra lehet, ha nem csak azt tudjuk, hogy mit keresünk, de azt is hogy hol :) Egyébként a Jogi Fórum összegyűjtötte a magyar vonatkozású eseteket. Unalmunkban, majd ezek közül is csemegézünk :)
 

Erre példa a C-435/03 számú ítélet, amely sanyarú sorsú British American Tobacco International Ltd és a nem kevésbé hátrányos helyzetű Newman Shipping & Agency Company NV a Belga állammal vívott gigászi küzdelmét énekli meg egy vagonnyi ingyenélő ügyvéd főszereplésével, akik óránként egy Armani öltönynek megfelelő eurót számláznak megbízóiknak.
Alapszitu, hogy a Newman által üzemeltetett adóraktárból ellopták a BAT dohánytermékeit. A Belga állam ezt a "gazdasági eseményt" értékesítésnek minősítette, továbbá a héa kapcsán adókötelezettséget állapított meg. Hihetetlen módon ezt az érintett gazdasági társaságok vitatták.
A bírósági eljárás során a következő kérdéseket tették fel az Európai Bíróság felé:
1)      Járhat‑e az […] irányelv szerinti termékértékesítés azzal a következménnyel, hogy a [HÉA] kivethető:
–       anélkül, hogy bármilyen ellenértékkel vagy elleszolgáltatással járó ügylet megvalósulna?
–       anélkül, hogy a javak feletti tulajdonjog átszállna?
–       abban az esetben, ha a javakat nem lehetett jogszerűen forgalomba hozni, mivel lopott termékekről vagy csempészett árucikkekről van szó?

2)      Más választ kell‑e adni az első kérdésre akkor, ha jövedéki termékekről, és különösen dohánygyártmányokról van szó?

3)      Ha a jövedéki termékekre egyáltalán nem vetnek ki jövedéki adót, összeegyeztethető‑e az […] irányelv rendelkezéseivel az, ha hasonló esetben [HÉA]‑t vetnek ki?

4)      Kiegészíthetik‑e a tagállamok a [HÉA] alá tartozó tevékenységek körét az […] irányelv 27. cikkének (2) vagy (5) bekezdése szerinti értesítés megküldésével annak érdekben, hogy a jövedéki termékek adóraktárból történő eltulajdonítását nemzeti szinten a [HÉA] alá vonják, vagy az […] irányelv 2. cikke kimerítő meghatározást tartalmaz?

5)      Jogosult‑e a tagállam a [HÉA] alá tartozó tevékenységek körét oly módon kiegészíteni, hogy például [HÉA] fizetését írja elő, ha adóraktárból jövedéki termékeket loptak el, abban az esetben, ha az […] irányelv 27. cikkének (5) bekezdése szerinti értesítésben kizárólag a [HÉA]‑nak az előzetes szakaszban adójegyek útján történő megfizetéséről van szó?”

A jogi bikkfanyelven feltett kérdésekből látszik, hogy egy normál halandó áfa alany szempontjából kizárólag az első kérdés és az arra adott válasz bír értékkel. Ezt az EB a következők szerint nyilatkozta ki:
Az előterjesztő bíróság e kérdéseivel, amelyeket érdemes együttesen vizsgálni, azt kívánja megtudni, hogy egyfelől az áruk eltulajdonítását lehet‑e az irányelv 2. cikke szerinti „ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek” tekintetni, és ennek következtében az áruk eltulajdonítása a HÉA alá tartozik‑e, másfelől az az alapügyben is felmerült tény, miszerint e termékek jövedékiadó-köteles termékek, befolyásolja‑e ennek eldöntését.
Egyfelől – amint arra az alapügy felperesei és a Bizottság joggal mutat rá – a lopás fogalmából következően az áruk eltulajdonításából semmilyen pénzbeli ellenérték nem keletkezik az áldozat számára. Ezért a lopást önmagában nem lehet az irányelv 2. cikke szerinti „ellenszolgáltatás fejében” teljesített termékértékesítésnek tekinteni (lásd e tekintetben a C‑16/93. sz. Tolsma-ügyben 1994. március 3‑án hozott ítélet [EBHT 1994., I‑743. o.] 14. pontját).
Ezenfelül az áruk eltulajdonítása nem tartozik az irányelv szerinti „termékértékesítés” alá.
Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján „»[t]ermékértékesítés«: a materiális javak feletti tulajdonjog átengedése”.
E rendelkezés szövegéből következően a termékértékesítés fogalma nem a tulajdon átruházásra az alkalmazandó nemzeti jogszabályokban előírt formákra utal, hanem magában foglalja az anyagi javak átruházásának az egyik fél általi lebonyolítását is, amely feljogosítja a másik felet, hogy a dologgal úgy rendelkezzék, mintha annak tulajdonosa lenne. Ez az elképzelés, amely többek között arra irányul, hogy a közös HÉA-rendszert az adóztatott ügyletek egységes definíciójára alapítsák, összhangban áll az irányelv célkitűzésével (a C‑320/88. sz., Shipping and Forwarding Enterprise Safe ügyben 1990. február 8‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑285. o.] 7. és 8. pontja).
Az áruk eltulajdonításával az elkövető pusztán birtokossá válik. A lopás nem jogosítja fel az elkövetőt arra, hogy a tulajdonossal azonos feltételek mellett rendelkezzék az áruval. A lopás tehát nem valósíthatja meg a lopás áldozata és a jogsértés elkövetője között az irányelv idézett rendelkezése szerinti átruházást.
Végül – a belga és a görög kormány állításával ellentétben – az adósemlegesség elvéből egyáltalán nem következik, hogy a termékek eltulajdonítását termékértékesítésnek kell tekinteni, és ez az elv nem ellentétes azon következtetéssel, miszerint a lopás nem minősül a HÉA alá tartozó ügyletnek.

Szóval? Hát a Belga állam ezt benézte... Az EB szerint a lopás nem tekinthető termékértékesítésnek, így közvetlenül nem tartozik a HÉA hatálya alá.
Miért érdekes ez? Holnap kiderül...